Mágikus utazás a japánkertek világába

A japánkerteket a hagyományos, ősi kínai kertek ihlették, céljuk leegyszerűsítve a természet szépségégnek hirdetése. A kertben majdnem minden elem szimbolikus jelentést hordoz: a kövek a hegyeket, míg a homok sokszor a folyót testesíti meg. Bár a kertek úgy pompáznak, mintha csak most alkották volna őket, sok közülük akár 1000 éves múlttal is bírhat. Vannak olyanok, melyeket a háborúk elpusztítottak, mások a modern kor szülöttei, némelyek pedig neves művészek keze munkája.

Minden típusnak megvan a maga bája, ezért az igazi rajongók valósággal gyűjtik azokat a kerteket, melyek a régmúltban is kiemelt jelentőségűek voltak, akár történelmi vonatkozásuk miatt. Kiotó, mely templomairól és szentélyeiről ismert, számos varázslatos kertnek ad otthont, ahol az év minden időszakában rengeteg látogató fordul meg. Sokan látogatnak a kertekbe az őszi színváltozás élménye miatt, vagy a tavaszi cseresznyevirágzás alkalmával. Hagyományos japán stílusú kertet alkotni közel sem egyszerű feladat, hiszen kimondottan időigényes a kialakítása, de még arra is figyelni kell a mestereknek, hogy minden természetes módon növekedjen.

Egyesek szerint a 7. században fogalmazódott meg ezen kivételesen egyedi kertek ötlete, amikor a japán udvar tudósokat, diplomatákat, diákokat, fordítókat, valamint szerzeteseket küldött a szomszédos Kínába. A kortárs kínai művészetek és hagyományos kínai kertek pedig igen nagy hatást gyakoroltak a japánokra. A történelem során, a korszakok váltakozásával a kertek is folyamatosan alakultak és fejlődtek.

Megkülönböztethetjük a különböző korokban épült kerteket, ugyanakkor az Asuka- és Nara-korok kertjeit már csak festményeken csodálhatjuk meg, hiszen az idő során ezek mind megsemmisültek. Az úgynevezett „édenkert” típusú japánkertet a Heian-korban fejlesztették ki; a Sakuteiki című könyv fogalmazta meg elsőként a kertkialakítás technikáit. A zen buddhizmus a Kamakura-, illetve a Muromachi- korban élte virágkorát, melynek eredményeként temérdek zen buddhista templom japánkerttel is rendelkezik. Azonban az egyik legszebbnek tartott kertfajta, a teakert már az Azuchi-Momoyama korszakban született.

Az Edo-korszak fő változtatása, hogy a kövekkel díszített zen kertek még terebélyesebb méreteket öltöttek, mint a korábbi időkben. A Meidzsi-korszak ismert kertjeit mind üzletemberek és politikusok felügyelete alatt építettek. A 21. században készült, modern japánkertek merőben eltérnek a felsorolt kertfajtáktól, ezért könnyen felismerhetjük őket.

Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, mi tesz egy kertet japánkertté, ha annyi fajtája van?

A kertek a nyugalom szigeteként is funkcionálnak. A zen kertek jelentik a legjobb példát arra, hogy hogyan lehet pusztán homok és kavicsok segítségével olyan környezetet kialakítani, mely békességet teremt a lelkünkben.

A kerteknek számos más olyan építőkövével is találkozhatunk, melyek elengedhetetlenek, mert szimbolikus jelentést tulajdonítanak nekik. Ilyen a víz, homok, kavics, kő, szikla, dombok, a teaház, híd, patak, a halak, sétaösvény, kőlámpás, bambuszcső, moha, virágok, tavacska, fák, szobrok, kapuk. A víz vagy tó alapvető része a japánkerteknek - kivéve a zen kerteket, melyek esetében a homok vagy a kavicsok jelképezik a vizet, a tisztaságot. A japán hidak, melyek oly sok helyen felbukkannak, művészi érzeteket keltenek a látogatókban, a kis tavacskák az óceánt vagy a tengert szimbolizálják, míg a benne úszkáló halak inkább afféle dekorációs elemként szolgálnak. A kőlámpás a 4 fő alapelemet: a tüzet, vizet, földet és a szelet jelképezi.

A japánkertek küllemük alapján hagyományosan 3 csoportba oszthatók, melyek mind különböző jelentéssel bírnak. A Karesansui, Tsukiyama, Chaniwa kertek mindenhol megtalálhatók Japánban.

Ez a fajta kert a zen buddhizmus spirituális voltát jelképezi, és egy buddhista szerzetes, Musō Soseki nevéhez köthető. Jellemzően nincs víz vagy tó a kertben, a víz szimbólumaként azonban homokot vagy kavicsokat használnak. A zen kert egyik fő eleme a szikla, melynek egész tárházát csodálhatjuk meg, mindenféle méretben és formában. Az önmagában álló szikla magát az országot jelképezi, melyet sokszor bokrok vagy kisebb fák öveznek. Számos technikája létezik a zen kert kialakításának, de a fő cél, hogy kellő teret és nyugodt környezetet biztosítson a meditációhoz.

Ez a kertstílus leginkább egy tájkép kicsinyített változatára emlékeztet. Maga a Tsukiyama elnevezés is az ember keze által alkotott, mesterséges dombokra utal. Klasszikus stílusa a japánkerteknek, mely különösen alkalmas egy kellemes sétához vagy pihentető elmélkedéshez. Általában az efféle kertek terjedelmesebbek társaiknál, azonban a megfelelő kertészeti technikákkal akár egészen apró területen is kivitelezhetőek. A legtöbb turista a tavaszi vagy őszi hónapokban látogat el szívesen az ilyen típusú kertekbe, hiszen a cseresznyevirágzás és az őszi levélszínesedés káprázatos látványt nyújtanak. Az egyik legjobb példája a Ginkaku-ji, avagy az Ezüst Pavilon Kiotóban.

A teakertek teaházat is rejtenek. Ebből adódóan külső és belső kertre lehet elválasztani őket, melyeket egy fedett kapu választ el egymástól. A szokás szerint mielőtt belépünk a belső kertbe, meg kell mossuk a kezünket, melyhez egy kő vízgyűjtő (tsukubai) áll rendelkezésünkre. A kert legfőbb jellegzetességei a kőlámpás (ishidoro), a vízgyűjtő (tsukubai), a két kertet elválasztó kapu (nakakuguri), a lépőkövek (tobi-ishi), valamint a bambuszcső, amin keresztül a víz állandóan áramlik a gyűjtőbe (kakei).

A kertek ezen fajtája még az Edo-korszakban jelent meg, és azóta az egyik legnépszerűbb és leglátványosabb kerttípussá nőtte ki magát. Nincs külső vagy belső kertrésze, a területen sétálóút vezet végig, melyet érdemes óramutató járásával megegyezően bejárni. A kert központi részét képezi továbbá a tó, mely mellett az út elhalad. Rendkívül sok szikla és fa is található ezekben a kertekben, melyek különösen szemet gyönyörködtetővé teszik. Az egyik legjellegzetesebb példája a Kumamotoban található Suizenji Park.

A Heian-korszakban jelentek meg az első ilyen kertek a buddhista szerzetesek, valamint az Amida szekta hívőinek köszönhetően. Ezt a típust a tiszta föld kertjének is nevezik. A fő eleme ennek a kertfajtának a lótuszvirágokkal teli tavacska, a boltívet formázó híd és a hatalmas Buddha-terem. Bár eredeti állapotában megmaradt tiszta föld kertet nem találunk már Japánban, számos fontos elemét fellelhetjük például a Byodo-in templomnál és a Motsu-ji templomnál. Ezek a kertek kifejezetten megnyugtatóak, és valósággal visszarepítenek minket a Heian-korba.

Eredetileg Kínából származik ez a kertfajta, a Heian-korszakban vették át a japánok. Mind a megalkotása, mind a fenntartása meglehetősen költséges a többi, hagyományos stílusú kerthez képest, ellenben közel sem mondható megszokottnak. A Daikaku-ji templom kertjét Saga császár készíttette, aki tehetős ember lévén megengedhette magának, hogy fenntartson egy saját kertet. A fő ismertetőjegyei ennek a típusnak a hatalmas központi épület két épületszárnnyal, és egy nagy tó vagy kisebb tavacska. A Heian Jingu szentély is varázslatos hely lehet mindazoknak, akik a természet szépségeiben szeretnének gyönyörködni, kiváltképp a cseresznyefák virágzásakor.

A japán udvari kert, vagy Tsuboniwa egy kisebb kert, melyben megtalálhatóak más japán kertfajták jellegzetes elemei is. Bár először a Heian-korszakban jelent meg Japánban, valójában az Edo-korszakban fejlődött ki. Rengeteg kereskedő épített kisebb kertet az üzlete vagy háza mögé, illetve a szamurájok rezidenciáját is ez a fajta hagyományos japánkert díszítette. Egyszerűsége teszi még erőteljesebbé, hiszen megannyi tájelem összpontosul egy apró területen. A zen kertek, a teakertek és a tavacskás kertek elemei köszönnek vissza leggyakrabbanl.

Kétségkívül, minden évszakban rejlik olyan szépség, mely miatt érdemes ellátogatni egy japánkertbe: az őszi színek, a cseresznye, az íriszek, az azáleák, a szilva virágzása, vagy a bambuszerdő látványa – mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. Néhány kertet az ország legszebbjei közé is beválasztottak.

Az alábbiakat semmiképpen nem érdemes kihagyni, ha Japánban járunk:

1. Koraku-en (sétálókert)
2. Kairaku-en (tavas kert)
3. Kenroku-en (sétáló-, tea- és tavas kert)
4. Ryoan-ji templom (zen kert)
5. Suizen-ji Koen (sétálókert)
6. Tenryu-ji templom (sétálókert)
7. Tofuku-ji templom (zen kert)
8. Entsu-ji templom (tavas kert)
9. Kinkaku-ji (Aranypavilon) (sétáló- és tavas kert)
10. Katsura császári villa (sétáló- és tavas kert)
11. Adachi Művészeti Múzeum (modern kert)
12. Ginkaku-ji (sétáló- és sziklás kert)
13. Shoden-ji (zen kert)
14. Hosen-in (zen kert)
15. Byodo-in (édenkert)
16. Daitoku-ji templom (zen kert)
17. Motsu-ji templom (édenkert)
18. Suizen-ji Park (sétálókert)
19. Ginkaku-ji (Ezüst Pavilon) (zen kert)
20. Heijo Palota (tavas kert)
21. Saiho-ji templom (tavas kert)
22. Shukkeien (sétáló- és tavas kert)
23. Daigo-ji templom (tavas és zen kert)
24. Ritsurin (sétálókert)
25. Nijo kastély (tavas kert)
26. Shikina-en (sétálókert)
27. Kyoto Császári Palota (sziklakert)
28. Kanjizaio-in (édenkert)
29. Shinjuku Gyoen (tavas kert)
30. Ninnaji templom (zen kert)
31. Toji templom (zen és tavas kert)
32. Oyama szentély (tavas kert)
33. Nanzen-ji templom (tavas kert)
34. Kodai-ji templom (zen kert)
35. Heian-Jingu szentély (tavas kert)

Neked melyik típus a kedvenced? Ha szívesen elutaznál a szigetországba, és bejárnád a japánok kedvenc kertjeit, keress minket – szakértő utazási tanácsokkal segítünk álomutazásodat megvalósítani.