Fedezd fel a Koya-hegyet: a japán buddhizmus központját

Az évszázados , ősi szentélyeket körbeölelő lombok méltóságot és megnyugvást sugároznak. A következő fokozat: elmerülni a szerzetesek zenéjében, a szélharangok hangjában, mely összekapcsolja a múlt és a jövő szerzeteseit. Nem, ez mégsem mesevilág: ez a Koya-hegy valósága, a shingon buddhizmus szíve – Japán egyik legősibb, legnépszerűbb vallásos irányzatának központja.

Az út, ami odavisz

Érdekesnek találod a japán kultúra és a vallás metszéspontját? Megérkeztél az egyik legjobb helyre, ahol alapos, minden érzékszervedre ható ízelítőt kapsz mindkettőből. A Koya-hegy Wakayama várostól (Wakyama prepektúra) keletre található.

Oszakából érdemes ide eljönni, egyetlen nap alatt is bejárható. A Nankai – Koya vasútvonal mentén a Shin – Imamiya állomástól a Gokurakubashi állomásig utaztunk, ahonnan fura, vasúti kocsihoz hasonló (de csak hasonló) járművel haladtunk tovább. Ez a kocsi inkább volt fogaskerekű vasút vagy hegyi sikló. Előre ültünk, s ez később jó döntésnek bizonyult, mert innen látni a legtöbbet.

Az út az Okunoin temetőn át vezet (nem vicc, ez valóban egy temető). Innen még húsz percnyi buszút a mai úti cél – a teljes utazási idő Oszakából így két és fél órát tesz ki. Nem is rossz, ha belevesszük, hogy egy hárommilliós nagyvárosból kiérve szükségünk is van ennyi időre, hogy az apó templomvárosig lecsendesítsük elménket. Azt már megtanultuk: Japánban mindig ott van valahol a közelben egy csendes, megnyugtató hely.

Derűs jelenetek a sírok között

Szóval a buszról egyenesen az erdőbe huppanunk. A megállóban kétnyelvű tábla nyújt n émi iránymutatást, de a végén kiderül, hogy az útvonalak keresztezik egymást, és így másikon jöhetünk vissza, mint amelyiken elindultunk. Jó alkalom ez arra, hogy minél többet láthassunk a környékből a visszafelé vezető úton.

Nehéz ennél szebb végső nyughelyet elképzelni. Sokan osztották ezt a véleményt, mert a temető tele van sírkövekkel. Az egyiken a felirat: Panasonic Corporation. MI lehet az oka, hogy egy világvállalat megrendezi a saját temetését? Vajon hogy hat ez a részvényeire – gondolhatnánk. Nos, itt Japánban semmiképp sem negatív előjellel. Az Okunoin temető ugyanis az eljövendő feltámadás első állomása, így aki ide, a szent hegyre temetkezik, ebben a nagyszerű kiváltságban is elsőként részesülhet majd. A sírok egy része üres: az emberek még életükben bebiztosítják magukat, hogy a szent hegyen csatlakozhassanak majd szeretteikhez, ha eljön az idejük.

Az elektronikai cégek friss „sírjaival”kontrasztot képeznek a régi, mohával és páfránylevelekkel befutott nyughelyek. A szabályos kőformák és a torii kapuk úgy állnak a buja növényzetben, mintha ők is a földből nőttek volna ki. Ahol megszűnnek a sírok, ott öreg cédrusok töltik be a teret, mintha valami misztikus film helyszíne lenne.

A nyugati szokásokkal ellentétesen a Koyasan a temetőbe, azok közé invitálja az embereket egy kellemes sétára, akik már nincsenek, és alkalmat adva az elmélkedésre kinek-kinek lelki alkata szerint az elmúlásról vagy az Élet mindenek feletti erejéről. Kivéve, persze, a Sony és a Panasonic, mert ott elmúlásról egyelőre szó nincsen, de a cég vezetése minden szempontból gondolt a megújulásra, beleértve a spirituális vonatkozásokat is.

Séta a szerzetesekkel

Teljesen más hangulatú lesz a séta, ha a bejárattól a templomig vezető úton a szerzetesekkel is találkozunk. A bámészkodó-álmélkodó-elmélkedő turisták között gyakran hallható a szerzetesek fapapucsának kopogása a köveken.

Az Okunion temlom a temető útjának végén áll, sarkaiban mindenféle korú, imádkozó vagy éneklő szerzetessel. Nézzük meg Kobo Daishi mauzóleumát, aki a vallás ezer évvel ezelőtti alapítójaként szintén itt nyugszik.

Ereje van ennek a helynek. A szerzetesek kántálását felerősíti az épület, a régi fagerendák és a tömjén időtlenséget közvetítenek. Mintha itt minden változatlan lenne ezer éve… Pedig semmi nem az, legfőképp maga az Élet nem.

Készíts fényképeket a Gobyobashi hídon erről a tájról, hogy emlékét elvihesd magaddal ebben a formában is. Annál inkább, mert ez az egyetlen hely, ahol megteheted – a hídon túl ugyanis tilos fotózni a templomot.

A templom bejáratánál mindenféle amulettet, csecsebecsét varázsigékkel árulnak. Vannak gyönyörű ajándéktárgyak is, érezhetően tele energiával. Ha valami különlegeset és jelentéssel telit szeretnél hazavinni, itt jó alaklom kínálkozik.

Felfrissülve, megújulva

Japánban nagyon gyorsan hozzászoksz a szentélyek és templomok látványához. A legtöbb a maga módján egyedülálló, de a Koya-hegy kiemelkedik ezek közül. Ugyanazon az úton sétálsz, mint Kobo Daishi sok száz évvel ezelőtt. Családok és klánok tiszteletteljes emlékhelye ez, mely szintén nagyon sok generáción át ível.

Nem a temető az egyetlen érdekesség. Látogasd meg Kongobuji kőkertjét vagy Konpon Daito vörös pagodáját is. Bárhogy is tervezed az ittléted, hagyj mindenre időt. Ez nem a sietség helye. Ülj le, hagyd, hogy elragadjon a hangulata és meditálj – meg fogod kapni a mantrádat, melyet soha nem feledsz majd.